S. Jae-Jones
Alvilági dal
(Alvilági dal 1.)
Kiadó: Menő könyvek
Besorolás/műfaj: YA
Megjelenés ideje: 2017.
Fordította: Lázár Júlia
Oldalszám: 440
Megtetszett? Megrendelheted itt!
Pont: 4/5
Sötét, romantikus és felejthetetlen könyv.
Az év utolsó éjszakája. Beköszönt a tél, és a Goblinkirály kilovagol, hogy feleséget keressen magának...Liesl a varázslatos és veszélyes Goblinkirályról szóló legendákon nőtt fel, amelyek elragadták a lelkét, a szívét, és ihletet adtak, hogy zeneműveket komponáljon. Mára Liesl már tizennyolc éves, a családi fogadó körül segít, és a zene köré szőtt gyermekkori álmai és képzelgései semmivé lettek.Ám amikor a Goblinkirály elrabolja a húgát, Liesl számára nincs más út, mint utána menni az Alvilágba, hogy megmentse. Megérkezve e különös, magával ragadó világba, amelyet egy rejtélyes férfi ural, hamarosan lehetetlennek látszó döntést kell hoznia. Az idő és az ősi törvények ellene dolgoznak, és Lieslnek meg kell tudnia, ki ő valójában, mielőtt a sorsa beteljesedne.A zenével és varázslattal teli könyv egy olyan világba ragad magával, amit nem lehet könnyen elfelejteni.
Asszociációs játéknak is jó lenne az a kérdés: kinek mi jut eszébe egy Goblinkirályról?
Ki volt Labirintus rajongó? - Hát éééén! :D
Jareth után nem lehet csak úgy elmenni egy ilyen fülszöveg mellett és egyből lecsapni rá, mint vérnyúl a málnára.
Nagyon vegyes élményeim vannak a könyvvel kapcsolatban, vannak részek, amik egészen elbűvöltek míg mások kevésbé, de az értékelés előtt mindenképpen le kell írnom, tudomásom szerint az eredeti történetet megvágta az amerikai kiadó és ezért tűnhet összecsapottnak néhány részen a sztori, valamint eredetileg önálló történet lett volna.
A cselekmény szál fogott meg legelsőre, hiszen totálisan szembe ment az elvárásaimmal. Szokásos Young Adult témájú könyvre számítottam, tényleg a Goblinkirály szál miatt akartam elolvasni és csalódtam. Nyugi ez a csalódás igen pozitív volt. Kedvelem - fordítsd: imádom - a sötétebb témájú romantikus fantasykat, mi több az igazi paranormális romantika és urban fantasy az én asztalom, ezzel a hangulattal és stílussal egyenesen lenyűgözött az Alvilági dal. Sötétebb, tele van érzelmekkel és küzdelmekkel, egész könyvet átjárja ez a furcsa kisugárzás, amitől egyből megszerettem. Nagyon kevés ilyen jellegű romantikus fantasyt találtam és kifejezetten megörültem most ennek.
Imádom ahogyan az írónő felvezeti a romantikát. Nagyon távol áll az instant szerelem fogalmától, igazából sosem megy át szívszaggatóan nyálas romantikába a két főhős szála, végig ott maradt közöttük egy hatalmas tüske. Tátongó űrként lebeg a sors és a múlt. Kellemesnek nevezném, amikor összhangba kerül a két főhős és reálisabbnak érzed ettől a történetet, mivel az események fényében az égő romantika szóba sem jöhetne. Ráadásul plusz pontot kapott a Goblinkirály gyönyörű őszinte beszédéért. Semmi romantika nem volt benne, de az egyik legszebb vallomásnak tartottam a monológját mely szerint Liesl nem szép, de a zene és amit ad gyönyörűbb minden képnél. Ez a közel majdnem fél oldal élesen és tisztán megmaradt bennem. Felkerült kedvenc idézeteim közé.
Minden szép emlék ellenére maradtak bennem, akárcsak a szereplők között tüskék. Liesl nálam nem tudott egyik kategóriába sem bekerülni, mire majdnem megkedveltem újabb lépést tett a teljes meggyűlölés felé. A könyv végére nem tudtam eldönteni a lányt végül kedveltem vagy sem. Értem én a testvérét meg kell menteni, viszont mintha sutba dobta volna egész gyermekkorát, mikor megoldást kap a testvére megmentésére még jobban belecsavarja magát. Lényegében a történet is lerövidült volna a logikus választásnál.
A Goblinkirályt akármennyire imádhatom, ám a lánnyal amit művel macska-egér játék semmiképpen nem sportszerű, úriemberhez méltatlan. Igen, rá ugyanúgy haragudtam bizonyos ponton akár Liesl-re.
A könyv egészében dinamikus, kellemesen olvasható történet ad olvasóinak, viszont néha megakad a dinamikája. Ilyen elakadós pontokon jöttek az általam mindig csak időhúzó oldalaknak nevezett lapok, amik hozzáteszem valószínűsítem utólag kerülnek be kitöltésnek. Elsőre nem értettem ezt a problémámat s jobban körbejárva a témát kiderült nem véletlen érezhettem ezt a problémát, sajnos a kiadó szempontjából eladhatóbb volt megvágni a könyvet. (Az eljárás alapján másik kiadóra tippeltem volna, de sajnos Amerikában ez egy igen gyakori eset, sok kedvencemet megvágták.) Igazából konkrétan ez volt vele a legnagyobb bajom és szerintem ha nem érzem ezeket a hézagokat, simán kedvencek közé kerülne. Bárki bármit mondhat elfogultság nélkül írom, nekem bejött ez a történet!
Eléggé sötét a sztori, megfelelő mennyiségű alfa hím dominancia - Barrons kedvelők ezen meg sem lepődnek - és kellemes fantasy elemek mellett némi romantika, mítosz és legenda. Faltam a lapokat, élveztem minden részét az első fuvola szótól az utolsó hegedű és zongoraszóig. Tetszett ez a komolyzenei megközelítés, hozzáteszem az írónő hiába amerikai, sokszor éreztem a koreai hatást. Többek között a kápolnás részeknél, karakter leírásoknál és zenei részleteknél. (Koreai osztálytársak és legjobb barátnő megteszi a hatást. :D )
Összességében egy élvezhető kissé mesei jellegű fantasy könyv némi romantikával, fő mondanivalója a szeretet. Ha valaki tényleg valami Labirintus jellegű könyvre számít csalódni fog, már most megmondom. Azonban a Goblinkirály a képzeletemben van olyan szexi, mint Jareth. (Hah!) Ha kedvelitek a kissé sötétebb hangulatú, domináns néha agresszív lelkifurkás férfi főszereplőket, simán a ti pályátok! A könyv története a szeretet, érzelmek és a család fontosságára van kihegyezve, kissé melankolikusabb hangulatban tüzes és egyben szívet melengető tud lenni. Nem savanyúan szomorú, mégsem a csöpögős boldog történet.
Ki volt Labirintus rajongó? - Hát éééén! :D
Jareth után nem lehet csak úgy elmenni egy ilyen fülszöveg mellett és egyből lecsapni rá, mint vérnyúl a málnára.
 |
| Forrás Pinterest |
A cselekmény szál fogott meg legelsőre, hiszen totálisan szembe ment az elvárásaimmal. Szokásos Young Adult témájú könyvre számítottam, tényleg a Goblinkirály szál miatt akartam elolvasni és csalódtam. Nyugi ez a csalódás igen pozitív volt. Kedvelem - fordítsd: imádom - a sötétebb témájú romantikus fantasykat, mi több az igazi paranormális romantika és urban fantasy az én asztalom, ezzel a hangulattal és stílussal egyenesen lenyűgözött az Alvilági dal. Sötétebb, tele van érzelmekkel és küzdelmekkel, egész könyvet átjárja ez a furcsa kisugárzás, amitől egyből megszerettem. Nagyon kevés ilyen jellegű romantikus fantasyt találtam és kifejezetten megörültem most ennek.
Imádom ahogyan az írónő felvezeti a romantikát. Nagyon távol áll az instant szerelem fogalmától, igazából sosem megy át szívszaggatóan nyálas romantikába a két főhős szála, végig ott maradt közöttük egy hatalmas tüske. Tátongó űrként lebeg a sors és a múlt. Kellemesnek nevezném, amikor összhangba kerül a két főhős és reálisabbnak érzed ettől a történetet, mivel az események fényében az égő romantika szóba sem jöhetne. Ráadásul plusz pontot kapott a Goblinkirály gyönyörű őszinte beszédéért. Semmi romantika nem volt benne, de az egyik legszebb vallomásnak tartottam a monológját mely szerint Liesl nem szép, de a zene és amit ad gyönyörűbb minden képnél. Ez a közel majdnem fél oldal élesen és tisztán megmaradt bennem. Felkerült kedvenc idézeteim közé.
Minden szép emlék ellenére maradtak bennem, akárcsak a szereplők között tüskék. Liesl nálam nem tudott egyik kategóriába sem bekerülni, mire majdnem megkedveltem újabb lépést tett a teljes meggyűlölés felé. A könyv végére nem tudtam eldönteni a lányt végül kedveltem vagy sem. Értem én a testvérét meg kell menteni, viszont mintha sutba dobta volna egész gyermekkorát, mikor megoldást kap a testvére megmentésére még jobban belecsavarja magát. Lényegében a történet is lerövidült volna a logikus választásnál.
A Goblinkirályt akármennyire imádhatom, ám a lánnyal amit művel macska-egér játék semmiképpen nem sportszerű, úriemberhez méltatlan. Igen, rá ugyanúgy haragudtam bizonyos ponton akár Liesl-re.
 |
| Kihagyhatatlan kép, ha van egy Jarethed. :D (Igen ő a polc egyik eredeti lakója, többiek kiálltak a képből.) |
Eléggé sötét a sztori, megfelelő mennyiségű alfa hím dominancia - Barrons kedvelők ezen meg sem lepődnek - és kellemes fantasy elemek mellett némi romantika, mítosz és legenda. Faltam a lapokat, élveztem minden részét az első fuvola szótól az utolsó hegedű és zongoraszóig. Tetszett ez a komolyzenei megközelítés, hozzáteszem az írónő hiába amerikai, sokszor éreztem a koreai hatást. Többek között a kápolnás részeknél, karakter leírásoknál és zenei részleteknél. (Koreai osztálytársak és legjobb barátnő megteszi a hatást. :D )
Összességében egy élvezhető kissé mesei jellegű fantasy könyv némi romantikával, fő mondanivalója a szeretet. Ha valaki tényleg valami Labirintus jellegű könyvre számít csalódni fog, már most megmondom. Azonban a Goblinkirály a képzeletemben van olyan szexi, mint Jareth. (Hah!) Ha kedvelitek a kissé sötétebb hangulatú, domináns néha agresszív lelkifurkás férfi főszereplőket, simán a ti pályátok! A könyv története a szeretet, érzelmek és a család fontosságára van kihegyezve, kissé melankolikusabb hangulatban tüzes és egyben szívet melengető tud lenni. Nem savanyúan szomorú, mégsem a csöpögős boldog történet.
Állomáslista:
02.11. Deszy könyvajánlója
02.13. Szembetűnő
02.14. Spirit Bliss
02.15. Dreamworld
02.16. Insane Life
Rólam
Sziasztok! Toffy vagyok, ennek a blognak az írója. Bátran kérdezhettek és amint tudok válaszolok. A blog mellett számtalan hobbim van és természetesen egy munkahelyem is van, mai über szuper hipertitkos. Na jó azért annyira nem. :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése