A könyvön többször hápogtam. Miért? - Meglepett. Könyvön belül még három részre, három könyvre van osztva. Harmadikhoz érve már tudtam, ez KELL.
(Ultraviolet 1.)
Alison egy elmegyógyintézetben ébred gépek hangjával kísérve. Orvosok veszik körbe akik azzal vádolják: megölte Torit. Tori iskolatársa volt. Összeverekedtek, de ezt az okozta, hogy furcsa hangot hallott valahonnan.
Alison egy furcsa betegségben szenved kicsi kora óta. Ő saját magát nem véli normálisnak, társadalom által kiközösített személy. Minden betűt-számot színnel lát, hangot társít hozzájuk. Hangokhoz is színt társít, ízekkel. Meg tudja mondani ki hazudik ezek után. Bíróságon saját anyja is letagadja és nem akarja visszavenni. Egyre jobban depressziósabbá válik. Egyedül éjszaka a csillagok énekét hallgatja, amik megannyi gyönyörű szólamon szól hozzánk és olyan színekkel amiket nem is nevezünk mi már nevén.
Nem írom le konkrétan mi, de egy Octopus nevezetű űrhajón ébred Alison.
Bevezető, egyben kiemelt rész a fülszöveg is. -
"Once upon a time there was a girl who was special. Her hair flowed like honey and her eyes were blue as music. She grew up bright and beautiful, with deft fingers, a quick mind, and a charm that impressed everyone she met. Her parents adored her, her teachers praised her, and her schoolmates admired her many talents. Even the oddly shaped birthmark on her upper arm seemed like a sign of some great destiny.
This is not her story.
Unless you count the part where I killed her."
R. J. Anderson
Ultraviolet
Kiadó: Orchard
Kiadás éve: 2011
Besorolás: Young Adult (Fiatal Felnőtt)
Kategória: krimi, sci-fi
Könyv nyelve: angol
Olvasott nyelv: angol
Oldalszám: 410
(2012 - Nebula award - Andre Norton Young Adult Sience Fiction and Fantasy Nominated - idei év Nebula díjátadó keretein belül az Andre Norton fiatal felnőtt sci-fi és fantasy kategóriában nominálták. (Aki nem tudja: a sci-fi valamint fantasy műfajon belül a Hugo és Nebula díj a legrangosabb.))
Már a bevezető megfogja az embert, de vajon mi lehet belül?
Jó magam hibát követtem el. Letettem pihenni egy hónapra. Pedig mitől is fosztottam meg magamat...
Alison egy elmegyógyintézetben ébred gépek hangjával kísérve. Orvosok veszik körbe akik azzal vádolják: megölte Torit. Tori iskolatársa volt. Összeverekedtek, de ezt az okozta, hogy furcsa hangot hallott valahonnan. Alison egy furcsa betegségben szenved kicsi kora óta. Ő saját magát nem véli normálisnak, társadalom által kiközösített személy. Minden betűt-számot színnel lát, hangot társít hozzájuk. Hangokhoz is színt társít, ízekkel. Meg tudja mondani ki hazudik ezek után. Bíróságon saját anyja is letagadja és nem akarja visszavenni. Egyre jobban depressziósabbá válik. Egyedül éjszaka a csillagok énekét hallgatja, amik megannyi gyönyörű szólamon szól hozzánk és olyan színekkel amiket nem is nevezünk mi már nevén.
Dr. Konrad Minta első kezelőorvosa. Próbálja meggyőzni, hogy jöjjön ki ebből az állapotából. Orvosa teljes meggyőződéssel állítja depressziós tette miatt vagy esetleg amit látott. Doki úgy véli félelme miatt nem beszél. Másfelől a rendőrség Alisont vádolja Tori meggyilkolásával és teste eltemetésével, legalábbis biztosan szemtanúja volt. Noha nincs semmiféle bizonyíték, semmi ami alátámasztja ezt. Folyamatosan visszaemlékezéseket kapunk Toriról. Nem volt egy kellemes személyiség, mégsem volt indíték amiért Alison megölje.
Új szereplő tűnik föl színen Dr. Sebastian Faraday személyében - vagyis Astian, de miért az titok. Egyetlen ember akiben Alison elkezd bízni az Dr. Faraday. Ő megállapítja, hogy Alison tetrachromat és szinesztéziás is egyben. Mik ezek? Szinesztézia amikor valaki betűkhöz, számokhoz színeket, hangokat, sokszor ízeket társít. Tetrachromat egy igen ritka "betegség". Az a személy aki az átlagos ember által látott színskálán felül 99 millió más színt tud megkülönböztetni, már általunk nem látott, érzékelt spektrumban. Főleg nőket érint ez a betegség. Jelenleg tudósok kutatják ennek valódi okát. Tudomány mai állása szerint emberiség 2%-a rendelkezik ezzel a magas szintű tetrachromiával, míg közel 16% gyengébb fokozatokkal. Sok esetben skizofréniának tudják be, ezért nem mernek másoknak beszélni erről.
Ahogy már fent írtam ez a könyv három részre oszlik. Elsőben Alison pszichiátriai kezelését látjuk, második Dr. Faraday és Alison elfogadása betegsége iránt. Harmadik amikor meglep a könyv. Átcsap vérbeli sci-fibe...
Ez a könyv meg tudott lepni. Komolyan. Egy olyan fordulat történik benne, amire legkevésbé számítottam, esetleg számít az olvasó. Sokszor elgondolkoztat ez a könyv. Történetére nem jellemző a pörgés, de mögöttes tartalma sokkal mélyebb. Alison szenvedéseit érezzük. Könyv vége nem vidám, nem mosolygunk. Nem happy end, de nem is sírós. Jön a folytatás, ennek ellenére akkor is eléggé szomorú.
Főszereplő - Alison elejétől gondolkozik mi a valóság. Ő maga sem tudja. Mi van, ha az egész világ, igazság és hamisság - minden csak illúzió? Mi magunk is illúziók lennénk?
Alison depressziós és bántja a múltja, csakhogy valójában azért, mert ahogy ő is kimondja - senki nem foglalkozott vele. Ugyanúgy ahogy a pszichiátrián kezelt emberek egyikével sem. Hiába molesztálja Kirk, ha ő vele ugyan ezt tették. Hiába okolja anyját amiért gyűlöli, ha az anyai nagyanyja skizofréniás volt. Minden ok és okozat. Minden félelmünk a múltban gyökerezik. Ha azt nem győzzük le, akkor saját magunkat is lekicsinyítjük.
Végül rájön, hogy ő maga is érték. Miért? Mert mindenki érték, mindenki értékes az univerzumban. Legyen a sok féreglyuk között Földünk akár egy borsószemnyi, de rajta mindennek célja van. Ahogy ebben a mindenségben senki sem értéktelen. Csak nem találta még meg az útját.
Írónője, Anderson maga is több napot töltött pszichiátriákon, orvosokkal konzultálva könyve megírása előtt. Konzultált ezekben a "betegségekben" szenvedő emberekkel. Teljes mértékben érezhető.
Pontozás:
Történet: 5/5
Karakterek:
Alison Jeffries: 5/5
Sebastian Faraday: 5/5
Tori Beaugrand: 5/5
Dr. Konrad Minta: 4/5
Kirk Shuderland: 4/5
Összesen: 5/5
"Once upon a time there was a girl who was special. Her hair flowed like honey and her eyes were blue as music. She grew up bright and beautiful, with deft fingers, a quick mind, and a charm that impressed everyone she met. Her parents adored her, her teachers praised her, and her schoolmates admired her many talents. Even the oddly shaped birthmark on her upper arm seemed like a sign of some great destiny.
This is not her story.
Unless you count the part where I killed her."
Rólam
Sziasztok! Toffy vagyok, ennek a blognak az írója. Bátran kérdezhettek és amint tudok válaszolok. A blog mellett számtalan hobbim van és természetesen egy munkahelyem is van, mai über szuper hipertitkos. Na jó azért annyira nem. :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése